Jürgen Klopp 2015-ös érkezése óta megannyi fantasztikus élménnyel gazdagodtam és átéltem néhány fájdalmas pillanatot is. A német menedzser visszaadta egy klub, egy város és leírhatatlanul sok szurkoló hitét is. Megtanított minket emelt fővel veszíteni és felszabadultan ünnepelni. A vezényletével hatodszor is győzedelmeskedtünk a legrangosabb európai kupasorozatban és 30 hosszú év után újra elfoglaltuk helyünket Anglia trónján. Azonban a 2020/21-es szezonban valami egészen mással kellett szembenéznie Jürgennek és fiainak. Ha velem tartasz, elmondom neked, miért a Liverpool FC a futballvilág Rocky Balboája.
Miután 2020-ban szépen fokozatosan mindenhova begyűrűzött a koronavírus és az egész világ megtanulta a pandémia fogalmát, a Liverpool 30 év után az üres Anfielden ünnepelte a tizenkilencedik bajnoki címét. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ennél szürreálisabb dolgokat kell majd megtapasztalnom az idei szezonban, megannyi szurkolótársammal egyetemben. Ahogy teltek a hónapok, és az embertelen módon összeállított menetrend miatt egyik mérkőzés követte a másikat, sorra érték a sorscsapások a csapatunkat. Ennek a rögös útnak fogjuk végigjárni a legfontosabb állomásait és kiemelni a leglényegesebb tényezőit. Csatoljátok be az öveket, rázós út lesz, de megéri!
Köz - ÉP - hátvéd? Mesélj még!
Az évad egyik kulcsszava a Liverpool számára a sérüléshullám volt. A balszerencse sorozatunk október 17-én kezdődött, amikor is a városi derbi alkalmával a Goodison Parkba látogattunk. Az Everton játékosai igencsak felszívták magukat az összecsapásra, mondhatni túlontúl. A prímet azonban a kékek kapusa, Jordan Pickford vitte. A 11. percben olyan szabálytalanságot követett el Van Dijkkal szemben, amire nehéz szavakat találni. Az angolok ilyen esetekben a 'reckless' kifejezést szokták használni, ami magyarul ennyit tesz: figyelmetlen, hanyag, valamivel nem törődő, vakmerő, meggondolatlan. Az angol portás egyáltalán nem törődött Virgil testi épségével, sem azzal, sikerül-e elrúgnia a labdát, egyszerűen elkaszálta. Nehéz lenne megmondani, mi járhatott Pickford fejében azokban a pillanatokban, de szeretném azt hinni, hogy nem volt szándékosság a tettében. Az ámokfutásának köszönhetően Van Dijk jobb térdében úgy szakadtak el a keresztszalagok, mint egy öreg gitár túlfeszített húrjai. A holland szezonja véget ért. Később még Richarlison is odapakolt egyet a PL-ben akkor debütáló Thiagónak, aminek eredménye egy piros lap és a spanyol két hónapos kiesése volt.
Ez a mérkőzés beindította a sérülés-cunamit, a játékosaink pedig úgy hullottak, akár a legyek. Főleg a középhátvédjeink esetében nőtt tendenciálisan a sérültek száma. Mintha egy gonosz sámán megalkotta volna az őket ábrázoló woodoo babákat, és időről-időre ördögi vigyorral az arcán keresztül szúrta volna az egyiket egy kötőtűvel.
Joe Gomez november 11-én egy válogatott tréningen szenvedett súlyos térdsérülést, szintén az egész idényt ki kellett hagynia. Őt követte Joel Matip, aki 2021 január 29-én vált harcképtelenné. Ezzel elvesztettük a három legjobb középhátvédünket a teljes szezonra és még a felénél sem jártunk. Maradt Nat Phillips és Rhys Williams, vészmegoldásként Hendo és Fabinho, valamint a téli átigazolási időszakban érkezett Ozan Kabak, illetve Ben Davies, aki végül egy percet sem játszott.
A teljes évad során összesen 20(!) féle párosítást láthattunk a védelmünk szívében!
Ez a szám már akkor is magasnak számít, ha két számjegyű, nemhogy ha kettessel kezdődik. És nem csak ezen a poszton akadtak problémáink. A hosszabbtávú sérüléseket tekintve az alábbi felsorolásban a játékosok neve melletti zárójelben azon bajnoki mérkőzések száma szerepel, amelyeket sérülés miatt kényszerültek kihagyni: Van Dijk [33], Gomez [31], Matip [28], Keita [28], Jota [19], Henderson [17], Thiago [14], Fabinho [8]. Igen veretes névsor.
VARiációszámítás: - 6 lett, maradhat?
Nem szeretem a VAR-t. Véleményem szerint már a szezon kezdete óta megöli a játékot, a játék élvezeti faktorát.
Így nyilatkozott Mo Salah a VAR-ról a Sky Sports riporterének a Tottenham elleni idegenbeli győzelmünket követően. Részben egyetértek vele, mert jelen formájában inkább hátránynak tűnik, mint előnynek. Az idei szezonban összesen 128 alkalommal avatkozott játékba a videóbíró. Ezen döntések gyanánt a Burnley és az Everton járt a legjobban, akik egyaránt 4-4 ponttal gyarapodtak, míg a legrosszabbul a West Brom, Arsenal, Liverpool trió, akik a VAR ítéleteinek eredményeképpen 6-6 pont mínusszal zárták az idényt. A Vörösök esetében összesen 13 alkalommal ítéltek az ellenfél javára, ami a legtöbb a PL csapatok közt. [Forrás: ESPN]
Természetesen születtek jó döntések is az új rendszernek köszönhetően, de sajnálatos módon rengeteg vitatható ítélet is volt, illetve bizonyos helyzetekben egészen hajmeresztő jeleneteknek is szemtanúi lehettünk. Gondoljunk csak Salah Brighton ellen és Jota Aston Villa ellen szerzett találatára, amiket egyaránt les miatt érvénytelenítettek. Viszont ott volt James Maddison gólja a Leicester elleni idegenbeli találkozónkon, ahol érdekes módon szabályosnak találtak egy igencsak lesgyanús szituációt. Azonban a prímet ezen a téren is az a bizonyos házi rangadó viszi a Goodison Parkban.
Michael Oliver és gárdája finoman szólva sem voltak a helyzet magaslatán. Van Dijk sérülésénél ugyan közbeavatkozott a VAR, azonban ez annyira volt elég ebben a helyzetben, hogy les miatt lefújják az akciót. Pickford ténykedését teljesen figyelmen kívül hagyták, így megúszott egy egyértelmű piros lapot. Sőt mi több! Az esetet követően Oliver nyilvánosan elnézést kért ugyan, mert állítása szerint a les utáni szituációt elmulasztották megvizsgálni, azonban az Angol Labdarúgó Szövetség még ezt követően sem döntött úgy, hogy Pickfordra ráférne egy hosszabb pihenő. Véleményem szerint ez több kérdést is felvet, mind az FA, mind a Premier League játékvezetőinek szakértelmét illetően.
Az összecsapás 93. percéig 2-2-es döntetlenre álltak a felek, amikor jött Jordan Henderson és megszerezte a győztes találatot! Legalábbis azt hittük. A bírói gárda ismét videózott, a videószobában vadul húzgálták a vonalakat, hogy aztán les miatt érvénytelenítsenek egy teljesen szabályos gólt. A meccs után Klopp így nyilatkozott a Sky Sportsnak:
Én teljes mértékben támogatom a VAR-t, és azt hinnéd, hogy így majd jó döntések születnek, különösen a leshelyzetekben. Előfordult már, hogy egy Aston Villa ellen szerzett gól után azt mondták, hogy a játékos hónalja volt lesen. Viccesen hangzik, de elfogadtuk. Jelen esetben eddig csak egyszer tudtam megnézni a képet, de itt nem ez a helyzet, egyszerűen csak lest fújtak. Azóta már volt 10 interjúm, és mindenki azt mondja, hogy nem volt les. Ez pedig nyilvánvalóan nem javít a hangulatomon.
Összességében úgy gondolom, hogy a videóbíró egy jó kezdeményezés, ami az Egyesült Államokban már hosszú ideje segíti az NFL játékvezetőinek munkáját. Persze nem elhanyagolható tény, hogy az amerikai futball merőben más sport, mint európai 'kollégája', mégis úgy vélem, hogy a probléma nem itt gyökeredzik.
Szerintem a probléma az, hogy a szabályrendszer és a videóbíró jelenleg nem teljes mértékben kompatibilis, így szükség lenne néhány fontosabb változtatásra. Valamint ez az új rendszer arra is rámutatott, hogy jelen pillanatban milyen silány a bírói felhozatal a PL-ben. Komoly vérfrissítésre lenne szükség ezen a téren.
Ha a hangulatgyilkosság létező fogalom lenne...
...akkor a 2020/21-es idényben a tett helyszíne az Anfield Road lett volna. Sajnos még nem volt lehetőségem ellátogatni erre a varázslatos helyre, de rajta van a bakancslistámon. Mind tudjuk, mennyire különleges hely az Anfield, azonban a szurkolói nélkül a Főnix is csak szárnyaszegett kismadár.
Ebben a szezonban is minden meccsünket végignéztem, és ezalatt az idő alatt sem sikerült hozzászoknom a szurkolók hiányához. Borzasztóan zavart, hogy egy-egy távoli kameraállásnál csak a üresen tátongó széksorokat láttam, nem is beszélve a szurkolói rigmusokról, amik nélkül egyik mérkőzés sem ugyanaz. Hányszor láttuk, ahogy az önkívületi állapotba került KOP győzelembe hajszolja a csapatot! Ahogy a pályára vonuló ellenfél szemében tükröződik a félelem a süvöltő tengerként felcsendülő You'll Never Walk Alone hallatán!
Belegondoltam, hogy ha ez ennyire hiányzik számomra, akkor milyen lehet ezeknek a srácoknak hétről-hétre egy üresen kongó stadionban pályára lépni.
Bobby Firmino így fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos gondolatait az ESPN Brasilnak adott interjújában:
A Liverpool különösen hiányolja a szurkolótáborát. Mindig is nagyon... nem úgy fogalmaznék, hogy függött a csapat a szurkolóitól, de hatalmas különbséget jelentett a jelenlétük számunkra. Szurkolók előtt játszani hihetetlen érzés. Az adrenalin, az atmoszféra, amit teremtenek. Mintha tényleg eggyel többen lennénk a pályán.
Klopp pedig a Liverpool FC hivatalos oldalának mondta el az ezzel kapcsolatos érzéseit:
Már ötezerszer elmondtam, a futball nem ugyanaz a játék lenne szurkolók nélkül, senkit sem érdekelne. Természetesen nagyon hiányoznak - különösen a Liverpoolnak, mert itt a legkülönlegesebb a hangulat talán az egész futballvilágban, így egyértelmű, mekkora különbséget jelent számunkra. Ez semmire sem lehet mentség, mert már hosszú ideje kell így játszanunk, szurkolók nélkül, de a nehéz időkben ez hatalmas segítséget jelentene. Már alig várom a napot, amikor az embereket újra beengedik a stadionokba.
A szezon utolsó hazai találkozóján közel 10.000 néző előtt sikerült kiharcolnunk a BL indulást a Crystal Palace ellen. Már alig várom, hogy a következő idényben újra a teltházas Anfield előtt léphessenek pályára a srácok!
Engedd el...
Elengedés. Ez az egyetlen szó olyan hullámokat gerjeszt lelkem tengerén, mint semmi más. Aki elvesztett már az élete során valakit, aki igazán fontos volt számára, az tudja, hogy a gyász egy nagyon nehéz és fájdalmas folyamat. Meg kell élned minden egyes pillanatát, akkor is, mikor úgy érzed, már nem bírod tovább. Csak így vagy képes elfogadni a tényt, hogy akit olyannyira szerettél, már nincs többé.
Jürgen Klopp 2021 január 19-én vesztette el az édesanyját. Ekkor még csak a csapattal osztotta meg ezt a mélységesen szomorú hírt a Mester, csak február 10-én hozták nyilvánosságra. Az aktuális szigorú németországi járványügyi korlátozások miatt még csak nem is volt lehetősége elutazni édesanyja temetésére. Jürgen a német Schwarzwalder Bote lapnak így beszélt édesanyjáról:
Ő jelentette a mindenséget számomra. Igazi anya volt a szó legszebb értelmében. Hithű keresztényként tudom, hogy már egy jobb helyen van. A tény, hogy nem tudok ott lenni a temetésén, az ennek a szörnyű időszaknak a következménye. Amint a körülmények megengedik, egy olyan csodálatos megemlékezést fogunk tartani, amilyet megérdemel.
Két nappal ezután pedig megszakadt egy fantasztikus sorozat, és kezdetét vette egy negatív széria. Január 21-én a Burnley látogatott az Anfieldre, és 1-0-ra legyőzte a Vörösöket. Akkor még úgy tűnt, hogy ez lehet a mélypont, de még nem tudtuk, hogy Klopp milyen nehéz időszakon megy keresztül, ez pedig az egész csapatra hatással volt.
Ez a vereség vetett véget a három éve és 273 napja tartó sorozatunknak. 68 összecsapáson keresztül maradtunk veretlenek az Anfielden, ami a második leghosszabb veretlenségi széria az angol bajnokság történetében. Az első vereséget további öt követte, így zsinórban hat hazai vereséget szenvedtünk. Ez negatív rekordként kerül majd be a Liverpool históriás könyvébe, azonban számomra teljesen érdektelen. Amikor kint állsz az esőben, előfordul, hogy bőrig ázol.
Amikor azt hittük, ennél már nem lehet rosszabb, az Élet újabb pofont osztott ki nekünk. Február 25-e egy olyan napnak tűnt, mint a többi. Felkeltem, összeszedtem magam, és kimentünk sétálni a kutyámmal. Megnyitottam a facebookot, és szinte ledermedtem. José Agostinho Becker, Alisson édesapja az azt megelőző napon úszni ment a nyaralójukhoz közeli tóhoz és vízbe fulladt.
Egyik tragédia követte a másikat. A klub, a csapattársai és Jürgen természetesen teljes támogatásukról biztosította Alit, valamint több rivális csapat játékosa is részvétét fejezte ki a brazil hálóőr felé, és mindannyian jelezték, mellette állnak.
Mindannyiunknak nehéz időszak volt ez, azonban biztosak lehetünk benne, hogy Jürgen és Ali számára volt a legnehezebb. A legjobb dolog, amit ilyenkor tehet az ember, hogy ott van a másiknak, amikor szüksége van rá, és türelemmel, megértéssel fordul felé. Vannak dolgok, amik fontosabbak a futballnál.
BAJNOKOK
A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely. És bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni! Ha tudod, hogy mit érsz, menj, és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat! - Rocky Balboa
Ismered az érzést, amikor hirtelen elsötétül körülötted a világ, cseng a füled és elnehezednek a végtagjaid? Még próbálsz egy lépést tenni, de a lábaid olyanok, mintha ólomból lennének. Aztán elkezdesz önkéntelenül zuhanni, az agyad pedig pánikszerűen próbál üzeneteket küldeni a tested minden egyes porcikájának: mozdulj! Majd hatalmas csattanással földet érsz, és magatehetetlenül fekszel a padlón. Ilyen egy kiütés.
Mindannyian kerültünk már padlóra az életben, ez egyszerűen elkerülhetetlen. Azonban nem az a fontos, hogy hányszor kerülsz padlóra, hanem hogy hányszor kelsz fel! Az élet olykor kegyetlen tud lenni. Van, hogy még ki sem tisztult a fejünk az egyik pofon után, de már jön is a másik. Minél több időt töltünk a padlón, annál nehezebb felállni, és minden egyes újabb kiütés sokkal intenzívebbnek hat. Pontosan úgy, ahogy a bokszban. Mikor először földre kerülsz, még gyorsan felpattansz, mintha mi sem történt volna. Leporolod magad, és mész tovább. Azonban minél több ütést nyelsz be, annál nehezebb újra talpra állni.
Talán a legfontosabb üzenet még ebben a pillanatban is ez: még most is mi vagyunk a Liverpool, és ezt teljes mértékben átérezzük. Nem lehetsz csak akkor a Liverpool, amikor 20 meccset nyersz sorozatban és évekig nem vesztesz hazai mérkőzést. Nem, mi még mindig a Liverpool vagyunk - ezt pontosan tudom, megélem és szeretem. Ez az, ami erőt ad. Nem csak a hatalmas ünneplések és az ilyen dolgok miatt vagyok itt, hanem azért, hogy keményen dolgozzak. - Jürgen Klopp [liverpoolfc.com]
A Liverpool pedig ebben a szezonban elképesztő mennyiségű ütést állt ki. Nem számított, hogy mekkora erővel vagy hanyadszor küldték őket a padlóra, ők újra és újra talpra álltak, hogy tovább küzdjenek! Küzdöttek egymásért, a klubért, a szurkolókért, a Vörös mezért és a címerért!
Vannak olyan pillanatok, amikor egy bokszoló edzője inkább bedobja a fehér törölközőt, mert úgy ítéli meg, nincs értelme a további küzdelemnek. Ha a 2020/21-es szezont egy bokszmérkőzéshez hasonlítanánk, akkor ez a pillanat már többször elérkezett volna, de ha mégsem, akkor talán a bíró avatkozott volna közbe. De ezek a srácok mégsem adták fel! Összeszorított fogakkal harcoltak az utolsó csepp vérükig!
Éppen ezért számomra teljesen mindegy volt, sikerül-e odaérnünk a top négybe vagy sem. Mindegy volt, meddig jutunk a Bajnokok Ligájában. Nem azért, mert lemondtam róluk vagy mert így könnyebb volt. Elképesztően örültem Ali West Brom ellen szerzett utolsó perces góljának, talán senki nem érdemelte volna meg jobban, mint ő! Azonban ha az a fejes fölé száll és lemaradunk a BL-ről, akkor sem láttam volna másképp.
Hihetetlenül büszke vagyok a srácokra, és a szememben a tabellán elért helyezéstől függetlenül mind BAJNOKOK!
Ha az idény első napján kérdezted volna tőlem, hogy büszke lennék-e az elért helyezésünkre, akkor természetesen 'Nem!' lett volna a válasz. Azonban ha most kérdezed, akkor azt kell, hogy mondjam, az, ahogy befejeztük a szezont, olyan érzés, mintha bajnokok lennénk! Ennek pedig az az oka, hogy elképesztő nyomás nehezedett ránk az utolsó 10 mérkőzésen, de mi bajnokként küzdöttünk, a szívünkkel! - Pepijn Lijnders [liverpoolfc.com]
